Ragadozó halak > Halak - wyw.hu

Minden évben sok ezer cápa pusztul el, de elsősorban nem a környezetszennyezéstől illetve a strandok védelmében, hanem mert a cápauszony egy igazi különlegesség az ázsiai étlapokon.

A csuka (Esox lucius) hazai vizeinkben honos ragadozóhal. Teste hosszúkás, erőteljes, színe halvány ezüst-aranyos, szürkés árnyalatban, finoman pikkelyezett, halványan csíkozott, erős hátúszója teste hátsóbb részén van.

A tulajdonképpeni csukák, Esox L., nemzetségébe elsősorban az erős kapófogak jellemzők, amelyek az eke- és a garatcsonton több, a közti és az alsó állkapocsban pedig egy sorban állanak. Az alsó állkapocs oldalán 5–8 hosszú fogófoguk van, amelyek közt mellékfogak is lehetnek. Az alsó állkapocs aránylag jelentékenyen túlér a felsőn. Fejük lapos, elülső része olyan, mint a kacsacsőr. Úszóhólyagjuk hosszú. A pikkelyek aprók, átterjednek az arctájékra és a farokúszóra is.

Atractosteus spatula, Garpike, Aligátor csuka, Alligator Gar, Gator Gar - és még ki tudja hány néven illetik a horgászok. Ez a hal egy őskori kövület, már ami a formáját illeti. Az U.S.A. déli államaiban és Közép-Amerikában honos halfajta. Főként lassú folyású vizekben (holtágak, csatornák, tavak) érzi jól magát. Kifejlett példányai, akár a 100 kg. testsúlyt is elérhetik.

A cápák teste hosszúkás, orsó alakú, hengeres, keresztmetszete csaknem kör alakú. Egyes alakok egészen kígyószerűen megnyúltak, míg a pörölycápafélék koponyája oldalirányban erőteljesen kiszélesedett, így a testük mintegy kalapács alakúvá vált. Mellúszóik elülső szegélye nem nőtt össze teljes mértékben a testtel, így viszonylag elég szabadok. Farokúszójuk igen nagy felületű, minden esetben aszimmetrikus, ún. heterocerk farokúszó. Egy nagyobb felső, és egy kisebb alsó lebenyből áll.