Angolna, angolnák, angolnafélék > Halak - wyw.hu

Az angolna oldalról illetve felülről lapított, alakja nyílszerű, orsó alakú, kígyószerű. A fej felülről enyhén lapított, a száj felé elkeskenyedően kúpos, a nyakrész közvetlenül kapcsolódik a törzshöz. A fej alakja szerint két típust különböztetünk meg: a hegyes fejűt, illetve a tompa fejűt.

Fenéklakó hal ezért szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magá, van amikor csak a feje látszik. Szeret megbújni vízbedölt fák, bokrok mellett. Nagyobb tavakban mint például a Balatonon, a partbiztosító kövezések réseiben is előszerettel tanyázik.

Egybeolvadt páratlan úszói, a hasúszók hiánya, egészen apró pikkelyekkel borított, jellegzetes formájú teste azonnal megkülönbözteti vizeink valamennyi halfajától. A megnyúlt testforma, az elcsökevényesedett bordák és a rendkívül erõs vázizomzat nem más, mint e halfaj igen magas fokú alkalmazkodási módja a természetes környezethez. Segíti a táplálék megszerzésében, de mindenekelõtt vándorlásában. A folyókon fölfelé úszó angolnák ezért nem ismernek leküzdhetetlen akadályt, ezért képesek vizenyõs réteken, mohaszõnyegen, más halfajok számára bevehetetlen terepen is hosszú utat megtenni. Nem mellékes szempont, hogy a kicsiny, kúp formájú fej, majd a hengeres, csak a farokrészen lapított test nagyszerûen szembe tud szállni a víz sodrásával. Erre nagy szükség van a folyókon fölfelé vezetõ út során és a kontinensünktõl távol fekvõ ívóhely elérésében is.

Az angolna hazánkba mivel telepítéssel került, ezért csak olyan vizekben fordul elő ahová betelepítették, illetve ahová vándorlása során eljut.

Az elektromos angolna (Electrophorus electricus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába az elektromoskéshal-alakúak (Gymnotiformes) rendjébe és a elektromosangolna-félék (Electrophoridae) családjába tartozó Electrophorus nem egyetlen faja. Egyes rendszerbesorolások a Gymnotidae családhoz sorolják. Dél-Amerika területén honos. Édesvízi faj, az Amazonas és az Orinoco folyók lakója. Testhossza a 2,5 métert, a testtömege a 20 kilogrammot is elérheti. Kinézete az angolnára hasonlít. A vízfelszín közelében lesi áldozatát, melyet elektromos szerveivel elkábíthat, vagy meg is ölhet egy áramütéssel.

Dél-Amerikában honos édesvízi halfaj, az Amazonas és az Orinoco folyók lakója. Sajátossága, hogy tájékozódás, kommunikáció és vadászat céljára is elektromosságot alkalmaz. Hosszúkás testének elülső egyötöd részében helyezkednek el az elektromos angolna létfontosságú szervei, a farki részt a három elektromos apparátus: a fő elektromos szerv, a Hunter-szerv és a Sach-szerv teszik ki. Ezek módosult harántcsíkolt izomsejtekből, úgynevezett elektrocitákból épülnek fel.

Első pillantásra ugyan valóban erősen emlékeztet a névadójára, de még távoli rokonságban sem áll vele, a meleg, iszapos dél-amerikai patakok lakója. Kis feje van, csökevényes szeme, s pikkelytelen nyálkás bőr fedi a testét. Valamennyi belső szerve közvetlenül a feje mögött helyezkedik el, mivel testének fönnmaradó, mintegy háromnegyed részét hatalmas elektromos szerve foglalja el. (Pedig nem tartozik a kis termetű halak közé, akár 2 m hosszúra is megnőhet!) Az 1 nagyobb és 2 kisebb telepet alkotó elektromos szerve a harántcsíkolt izomzatából fejlődött ki, és függőlegesen, egymással párhuzamosan elhelyezkedő, az akkumulátortelep celláihoz hasonló mintegy 400-600 oszlopból áll. Minden elektromos lemezhez 1-1 idegszál kapcsolódik, s a lemezek fej felőli fele pozitív, a farok felőli negatív. A nagy telepet az angolna csak ritkán használja, a terepen való tájékozódásához elegendő az egyik kisebb is.

Az angolnafélék (Anguillidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, azon belül az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjébe tartozó család.